Kedves Olvasó!

A nevem Csillag. Azért választottam ezt a nevet, mert úgy érzem, rossz csillagok alatt születtem. Leírom a munkahelyi kudarcaimat, mert úgy érzem, ki kell írnom magamból, mert teljesen felőröl lassan, de biztosan. Biztos vagyok benne, hogy mással is történt hasonló vagy még rosszabb, de szeretném, ha tudná nincs egyedül! Tudom, hogy megvan mindenkinek a maga keresztje, és lehet semmiségnek, tűnik az én gondom, de egy reggel arra ébredtem valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva (mint egy Isteni sugallat), hogy blogot kell írnom, ezért hát itt vagyok és leírom a történetem.

http://2.bp.blogspot.com/-guTs-rSNIGA/Ue6GFc-4RXI/AAAAAAAAABE/S_XkATLhe68/s1600/k%C3%A9p2.jpg

A pályafutásom 2007-ben kezdődött a tejporgyárban, ahol üzemi dolgozóként kezdtem. A kollégák nagyon aranyosak voltak és kedvesek velem, akár egy nagycsalád, olyanok voltunk. Ígéretet kaptam hogy, ha a jogosítványt megszerzem, akkor kereskedelmi asszisztensként és értékesítőként dolgozhatom. Így is lett, igaz önhibámon kívül nem mehettem üzletlátogatásokra (ezt nem részletezem, mivel ez egy másik történet). A minőségirányítási osztály viszont üresen maradt és átmeneti megoldásként nekem kellett készíteni a fontos napi teendőket. Betanítás nélkül, szakmai tapasztalat nélkül csöppentem bele. Ennek ellenére nagyon megszerettem és szívesen is dolgoztam ebben a munkakörben. Ajánlottam az egyik munkát kereső ismerősömnek, hogy jöjjön oda dolgozni, mert lenne szabad munkahely. Fel is vették dolgozni, igaz magasabb volt a végzettsége, de az övé sem volt szakirányú, és munka helyi tapasztalata sem volt. Együtt mentünk el gyorstalpalóra és én tanítottam be arra, amit már tudtam. Mégis meg lettünk bérileg különböztetve, ami nagyon rosszul esett. Mindent lelkesen, precízen próbáltam csinálni, de szó szerint belebetegedtem a munkába és az igazságtalan helyzetbe. Ráment a munkakapcsolatunkra is, nemcsak az egészségemre. Közben a céget elérte a válság, és sajnos az első körökben mennem kellett, mivel már nem voltam fontos személy. Volt, aki csinálja helyettem a dolgokat. Azóta a gyár csődbe ment, ott áll üresen. Sok ember vesztette el az állását, ami persze családokat is érint. Kérdezem én, hogy miért??? Az új munkahelyet nem látom itt Hajdú-Bihar megyében, nem hogy ezen a környéken, ahol élek. Nem, hogy újat nem teremtenek, de a meglévőket sem próbálják megmenteni. Pedig szerintem mindenki hallott a tejporgyárról (még a tankönyvekben is tanultunk róla). Miért nem lehet a tejtermékeknek piacot keresni? Ha már a cukorgyárak tönkre kellett tenni a kvóta miatt, legalább a tejipart mentsük meg, hisz így nem csak a gyár élhetne a dolgozóival együtt, hanem vidéken is megérné tehenet, kecskét, juhot tartani! Miért nem adnak kedvező támogatást, hogy megérné beindítani, hogy az árban is versenyképes legyen a magyar termék pl. lengyelével és a szlovákéval szemben??? A fent leírtakat leszámítva nagyon szerettem a munkám, a kollégáim hiába használtak ki (mert nem tudom, hol van az már, hogy egyenlő munkáért - egyenlő bért?!). A lelkem mélyén várom, hogy visszainduljon a gyár! Ha valaki felfigyelne ezekre a gondokra.

2011. augusztusától 2012. márciusáig munkanélküli lettem. Volt időm kitanulni az önéletrajz írás csínját-bínját, az állásinterjú etikettjét, bár ezt nem nagyon kellett alkalmaznom. Ugyanis kb. 100 helyre  elküldtem az önéletrajzomat és szerintem a kezem elég lenne, hogy megszámoljam, hogy mennyi írt vissza: „Sajnáljuk, de nem önre esett a választás”.

Vagy közölték velem, hogy mindenben megfelelnék, de vidéki vagyok (12 km) és nem támogatják a bejárást + emiatt nem vagyok rugalmas. A másik kedvencem: pont abban a korban vagyok, hogy várhatóan, a közeljövőben gyesre megyek, így nem engem választanak. Mást sem fúj a média, hogy kihalnak, kiöregednek a falvak! Most komolyan! Mit várnak ezek után!? Miért nem adnak valami támogatást annak a munkáltatónak, aki vidékit vesz fel? Miért nem lehet egy picit ösztönözni őket, hogy legalább egyenlő eséllyel induljunk egy helybelivel szemben? Hisz, aki falun él, annak is kell dolgozni, hogy eltartsa magát, mivel már állatot sem éri meg tartani, és ha emiatt háttérbe szorulunk nyilvánvaló, hogy elköltözünk vidékről!

A másik dolog: abban a korban vagyok, hogy gyesre megyek… Istenem! Ez az élet rendje! Ha az életkörülmény alkalmassá teszi (mert manapság már ez a fontos) akkor igen, szerintem mindenki szeretne legalább egy gyermeket. De ez ma már bűn, ugyanis lehetőséget sem kapsz a munkaerő piacon. Ez ellen nem lehetne valamit tenni? Védetté tenni ezt a nemet és korosztályt? Mást sem hallunk, hogy nem csak falvak halnak ki, hanem az egész országban kevés baba születik! Eltűnik X év múlva Magyarország! Ehhez csak gratulálni lehet! A mai magyar fiatal mire fel vállaljon gyermeket? Én nem az a fajta vagyok, hogy majd lesz valahogy! Legalább az alap dolgokat tudjuk neki meg venni, szerintem nem kell felsoroljam, hogy mennyibe kerül egy csecsemőre felkészülni. És még fel is kellene nevelni, iskoláztatni. Talán, ha ezekre figyelne valaki, még az is lehet, hogy több baba születne Magyarországon és növekedne a lakosság, mert lassan már mi magyarok leszünk a kisebbség. Nem akarok bántani senkit, mert ha nekik úgy jó, hogy X fő X négyzetméteren nagyon rossz körülmények között élnek, szüljenek 10 gyermeket vagy többet. Viszont, aki egy kicsit igényes magára és a környezetére, az inkább lemond a babáról, hogy legalább neki ne legyen rossz, sem lelkileg, sem anyagilag.

Ennyi pofon után, majd 2012. márciusában tudtam elhelyezkedni egy rendőrkapitányságon, közhasznúként. Nettó 60 000 Ft-ért. De legalább volt munkám + a remény, hogy levéglegesítenek. Természetesen mondanom sem kell, hogy ugyanúgy, vagy még többet dolgoztam, mint a közalkalmazottak, akik dupla annyit kerestek + cafeteriát is kaptak, utazási kedvezményt stb. Nem sajnáltam én tőlük, mert megdolgoztak érte, csak az enyémet keveselltem. Mivel nagyon lelkiismeretes és szorgalmas, becsületes embernek tartom magam, ezért nem vallottam azt, hogy kicsi pénzért kicsi munka. Szívvel lélekkel dolgoztam és imádtam, amit csinálok. Bíztam benne, hogy a munkám meghozza a gyümölcsét és kapok egy közalkalmazotti állást. De nem így történt. Eljött a december, lejárt a szerződésem. Viszont ígéretet kaptam, hogy ha 2013-ban (ha lesz közmunkaprogram), visszahívnak dolgozni, mert nagyon meg voltak elégedve a feletteseim a munkámmal. Csak egyet nem értek, hogy ha szükség van a munkaerőre és nagyon sok a munka a közszférában is, akkor miért kell tönkre tenni az emberek lelkét?  Én is becsülettel dolgoztam, mint a többiek. Akkor én miért nem érdemlek ugyanannyi vagy nem sokkal kevesebb bért? Folyamatosan aggódni kell, hogy mi lesz, ha lejár a munkaszerződés? Gyesre megint csak ebből a kicsi pénzről, hogy merj elmenni? Te miért nem érsz annyit, mint a másik? Lehet a végzettséged is magasabb, vagy gyorsabban, jobban dolgozol és mégis egy senki vagy, egy közmunkás??? Vagy legalább adnának a Munka törvénykönyve szerinti minimálbért vagy valami béren kívüli juttatást, étkezési utalvány. Nekem is ki kell fizetnem a csekkeket, ennem kell ugyanúgy, mint egy közalkalmazottnak! Hitelt sem adnak ilyen összegű fizetésre és határozott munkaviszonyra. Inkább ne lenne közmunkaprogram, csak adna X db rendes munkahelyet. Nem gondolnak bele, hogy ez lelkileg tönkre teszi az embert.

Folyamatosan tartottam a kapcsolatot a felettesemmel, hogy Ő hallott-e már valamit vagy nekem szóltak-e a munkaügyi központból, hogy mikor mehetek már vissza, mert nagyon összegyűlt a munka. Se nekem, sem a rendőrségnek nem szóltak. Ezért, mikor jelentkezni mentem a Munkaügyi Központba rákérdeztem, hogy mikor mehetek vissza, mert hallottam, hogy a napokban indul a program. Felküldtek a Munkaügyi Vezetőhöz, hogy kérdezzek rá tőle, hogy miért nem szólnak nekem. Erre a Vezető Asszony közölte velem, hogy nem felelek meg az új előírásoknak. Nem vagyok szakképzett, és nem vagyok elég rászorult. Tágra nyílt a szemem, és közöltem vele, hogy a végzettségem, ami még 3 hónapja jó volt: felsőfokú szakképesítés (nem diploma). Agrárkereskedelmi Menedzser asszisztens + a mai naptól még munkanélkülit sem kapok. Ő „lekereskedőzte” a végzettségemet, amire addig a percig büszke voltam. Ugyanis az indexemben jog-, közgáz-, marketing- és pénzügy-szigorlatok 5–ei sorakoztak többek között. Ami szerintem, nem egy kereskedő szint! Hozzátettem, hogy gépírást is tanultam. De közölte velem, hogy az nincs benne a megnevezésemben és én akkor is egy kereskedő vagyok. Miért nincs számítógép ismeretről papírom (ECDL)!? Erre értetlenül állok előtte és kérdezem: „Miért kell, ha tudom kezelni a számítógépet + a belső programot (Robotzsarut) is tudom kezelni?” De mivel ezekről nincs papírom (ami pénzbe kerülne) nem vagyok alkalmas, én csak egy kereskedő vagyok, értsem már meg! Könnyekkel küszködve kérdezem tőle, hogy az nem számít, hogy név szerint kér vissza a Kapitány Úr? Erre ő válaszolva: mindezeken túl nem vagyok elég rászorult, mert nem kapok FHT-t! Megkérdeztem, hogy az a segély? Erre felnevetett: ha én azt annak nevezem, akkor igen! Gúnyoson nevetett. Bocsássa meg az ég, hogy eddig nem kellett ilyesmit kapnom, és nem tudom a megnevezést. Biztos én is tudtam volna neki olyan rövidítéseket is mondani, hogy Ő sem tudná, de ezért nem nézném le, mert aki nem használ valamit, azért még nem buta. Elmondtam neki, hogy voltam fent a helyi Önkormányzatnál és amiatt, hogy a párom 1 000 Ft-al meghaladta az előírt összeget, ezért nem leszek rá jogosult. Mert 50 000 Ft-ot kap, és  elvileg abból már mi meg tudunk élni. Viccesnek tartom, aki ezt kitalálta. Ugyanis csak a gázszámlánk télen 40 000 Ft. És mondtam neki, hogy én 0 Ft-ot kapok a mai naptól, ez mivel jobb, mint az, aki kapja a 22 800 Ft-ot? Értsem már meg, hogy mivel azt nem kapom, nagyon jó helyzetben vagyok. Mondtam, hogy megoldom, hogy kapjam, mert tudok rá kiskaput. Azt mondta, hogy akkor meg csak az alap közmunkabért kapom: a 49 452 Ft-ot (…..mert ismételten közölte: nem vagyok szakképzett). Ekkor már zokogtam, porig alázott és hozzátette, hogy ne sírjak: majd lesz még jobb is. Köszönöm szépen, hogy mikor pár hónap alatt egy senkivé váltam és ezt a „segítő” nagy munkaügyi központ vezetője közölte velem. Harcoltam volna az állásomért, de nem lehet, mert inkább betesznek egy újat, hogy el lehessen mondani, hogy mennyi új munka lett teremtve. De nekem nem adott újat, kivett a körforgásból. Milyen áron? Így a helyemre egy új ember került, akit kezdhettek betanítani, Ő meg egy óvodában volt előtte és őt sem vehették oda vissza a körforgás miatt, oda is egy új embert kellett betanítani. Ezt meg tudja magyarázni valaki, hogy miért jó így??? Kikészítik az embereket… Nem elég, hogy kicsi pénzért dolgozik, mindig új helyre kerül, újra be kell tanulni, megszokni a kollégákat, az új munkát és mire belelátnál, mehetsz, jöhet egy új!

Még aznap felmentem a helyi Önkormányzathoz, hogy dolgozni szeretnék a hivatalban közmunkásként, ha máshogy nem lehet, mert nem szeretnék otthon ülni. Tudtam, hogy mások is dolgoznak így. Erre itt is közlik, hogy FHT-ra jogosultnak kell lennem, csak úgy tudnak foglalkoztatni. Akkor nincs mit tennem át jelentkezzek Apukámhoz. Igen, mivel a szülő-gyermek viszony nem számít a jövedelem figyelembevételénél. Mindegy, hogy Apa többet keres mit a párom, van autója, az nem lényeg. A mi 1 000 Ft-unk, amivel meghaladtuk a határt: az számít. Ez nem vicces? –kérdezem. Azért, hogy dolgozhass milyen cirkuszra van szükség! És így pár nap múlva szóltak, hogy mehetek dolgozni, csak papíron segédmunkás leszek (az árkot takarítom) és csak 49 452 Ft-ot kapok kézhez, de az irodán kell segítenem. A helyzet ugyanaz, csak most már még kevesebbért. A pénzügyön kell segítenem, de ne csak fénymásolásra gondoljatok. Mindent, amit lehet: elszámolások, különböző ügyintézések és hasonlók (ezeket most jelen körülményekre tekintettel nem részletezném). Itt is kellene a munkaerő, mert nagyon sok munka van, de így oldják meg. Csak abba senki nem gondol bele, hogy most már, ha otthon ülnék is, kapnám a 22 800 Ft-ot. Így ha kiszámoljuk, egy hónapban rendes 8 órában Nettó: 26 652 Ft-ért dolgozok! Kollégák sem ezt nézik, csak azt, hogy miért nincs már ez kész, az kész? A kolléganőmmel, akivel hasonló bérezésben vagyunk, meg csak nézünk egymásra, hogy miért kell ennek így lennie? Mikor tudjuk, csináljuk a dolgunkat, sok mindenhez még jobban is értünk és  még sincs becsületünk, mert mi aztán tényleg megdolgozunk a pénzünkért!!!!

De nem adom fel még így sem, ugyanis még mindig nézem az álláshirdetéseket és elkezdtem egy sulit is, mert hallottam hogy szeptembertől megemelik felnőttképzések díját. Félévente százezrekbe fog kerülni és min. 2 évesek lesznek. Sajnos eddig sem volt rá pénzem, hogy tanuljak, akkor szeptember után még úgysem lesz. Most Vám-Termék-Jövedék Ügyintézőnek tanulok, ez + 3 szakma, bár gyanítom a munkaügyisnek ez sem felelne meg. De nagyon bízom benne, hogy nem lesz pénzkidobás, mert a tandíj + az utazás, szállás nagyon sokba kerül, mivel csak Budapesten indult ez az oktatás. Elég sokban van így is, de szeptembertől még többe fog kerülni. Nagyon szeretnék majd a NAV-nál dolgozni, mert bízom benne, hogy ott talán megbecsülnék a munkamorálom és a képesítéseimet anyagilag is, bár sajnos ott is létszám-stop van, pedig ott is kellene a munkaerő, mert sok munka van.

Felmerül mindig a hír, hogy a fiatalok külföldre mennek, de szerintem jól teszik ezek után. Mikor nem lehet családot alapítani, nem lehet dolgozni, nem becsülnek meg… ha lelkileg tönkretesz a saját szülőfölded, inkább menekülj! Mi is mennénk a párommal, de csak biztos pontra, mert mindezek ellenére szeretjük az otthonunkat és annyi rosszat is lehet hallani külföldről. Nyelveket sem tudunk olyan nagyon, mert amit a suliban tanítanak az édes kevés ahhoz, hogy megélj külföldön. Ahhoz, hogy szabályosan megtanulj: megint csak pénz kell.

Nagyon sokat írtam, és lehet senki sem olvassa el az én kis naplómat. Ha mégis elolvastad köszönöm Neked, mert nagyon jól esett, hogy „meghallgattál”, hogy elmondhattam milyen egy „kis csillag” élete, és aki még mindig hisz a mesékben, (egyszer majd lesz egy kis babája és egy megbecsült állása) hogy egyszer majd jobb lesz a világ!

Köszönöm neked, hogy velem voltál!

süti beállítások módosítása